Hírek

Beszélgetés Pécsi Andreával, a Turul Trail 2019-es női csúcstartójával (2020.01.22.)


„Kezdő terepfutóknak éppúgy megfelel, mint rutinosoknak.”


Mi vonzott a Turul Trail-ben? Hogy tetszett a kör?

Nagyon tetszenek a QR-kódos versenyek, mert kicsit komolyabban vehetők egy sima „hétvégi hosszúnál”, viszont kötetlenül, bármikor teljesíthetők. Nekem a Gerecse idáig kimaradt és mivel közel lakom, könnyen be tudtam tervezni. Tetszett benne, hogy nem túl hosszú, nem különösebben szintes és technikás, ami fontos szempont volt egy hosszabb kihagyás után. Pont ezért szerintem kezdő terepfutóknak éppúgy megfelel, mint rutinosoknak.
A kör maga gyönyörű volt, mi pont az őszi erdő legszebb oldalát kaptuk. Voltak benne gyors, jól futható szakaszok, lankásabb kaptatók, meredekebb lejtők és persze a mászós siratófal. Induláskor kaptunk egy tippet, hogy ha letöltjük a Trail Runner alkalmazást, akkor a kódokat keresgélni sem kell. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, valóban már előre jelezte, hogy mennyire vagyunk a következő kódtól, így nem ment el feleslegesen sok idő a keresgéléssel.

Saját bevallásod szerint nem volt erős futás és meglepett a pályacsúcs. Mennyit hagytál benne?

Kollégámmal és barátommal Markovics Miklóssal ketten vágtunk neki a körnek. Miki jóval erősebb futó nálam, így nem nagyon hagyott lazsálni, de végig beszélgetve mentünk, már ahol hallótávolságon belül voltam hozzá képest. Egy hónapnyi kihagyás után szeptember közepén kezdtem újra edzésterv szerint futni, így ez volt május óta az első 20 km körüli futásom, elég gyenge állapotban. Szerintem 10-15 percet még biztosan tudnék faragni belőle, ha jó formában vagyok. A pályacsúcs azért is lepett meg, mert bár versenyeken általában az első tízben érek be, de nálam százszor jobb és rutinosabb terepfutók vannak, akik bármikor tudnak fél órával jobb időt. Ha például Tiricz Irén erre téved, máris 40 perccel jobb lesz a pályacsúcs.

Visszatérsz majd? Bár október 23. óta a pályacsúcsod megdöntetlen, tervezed túlszárnyalni még ezt az időt is?

Mindenképpen szeretnék még menni, mert nagyon tetszett a Gerecse és szeretném tudni, mennyit tudok jó állapotban. Kizárólag az érdekel, hogy az akkori formámhoz képest mennyivel tudok jobbat. Talán tavasszal, amikor hasonlóan ideálisak lesznek a körülmények.

Gyakran futsz terepen? Az aszfaltos vagy a terepfutást részesíted előnyben?

90%-ban terepen futok. Aszfalton csak akkor, ha nagyon nincs más vagy kevés az időm. Versenyeken már csak terepen indulok. Az erdő légköre nekem mindennél többet jelent.

Vannak kedvenc futóhelyeid? Hova térsz vissza szívesen?

Elsősorban a Budai-hegységben futok, ott is Telki, Budakeszi és Budaörs környékéről szoktam indulni. Mivel 99%-ban itt edzek, nagyon élvezem, ha eljuthatok új helyekre. A Pilist nagyon szeretem, oda viszonylag gyakran járok, illetve a Mátrát, de ide csak évente 1-2x jutok el.

Mialatt a Turul Trail-en futottál, a családod a Szénás kör kis túráján vett részt. Gyakran jártok instant túrákra/futásokra?

A férjemmel tavaly megcsináltuk a kis Szénás kört. Utána láttuk, hogy lett egy családi kör is és mivel a gyerekekkel szeretünk kirándulni, szeretik a kihívásokat, kézenfekvő volt, hogy abban a gyönyörű időben ők is mozogjanak valamit, amiért még érmet is kaptak. Szerintem több családos QR-kódos kör kellene, ami maximum 10-15 km, ezzel a fiatalabb generációt is lehetne motiválni.

Sportos család vagytok, hogyan épül be a mindennapjaitokba a futás és az úszás?

A sport nálunk az élet része. Munka és hobbi egyaránt, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. Apukám, a férjem, az ő édesapja és nagyapja is testnevelő-edző volt, utóbbi ráadásul olimpikon tízpróbázó és olimpiai zászlóvivő (Bácsalmási Péter). A férjem oldalán mindenki tanár volt a Testnevelési Egyetemen (egykori TF) és edzőként is komoly eredményeket értek el. Én úszó voltam, testnevelő-edzőként végeztem, tanítottam több helyen, de 9 éve a saját úszóiskoláimat vezetem a saját sportegyesületünkben, amit a férjemmel ketten alapítottunk. Ez ad egyfajta szabadságot az edzésekhez, így 3 éve Lőrincz Olivér irányítása alatt készülök. Rengeteget tanultam és fejlődtem mellette, büszkeség, hogy a tanítványa lehetek.
A futás mellett az úszás megmaradt az életemben, majdnem minden héten úszom. A gyerekeink is úsznak 5 éves koruktól, de nekik a kosárlabda a versenysportjuk, amit egyáltalán nem bánok. Nyitottak bármire, ami mozgás. Azt hiszem a legfontosabbat, a sport szeretetét már magukba szívták mellettünk.