Hírek

Beszélgetés Szabó Sándorral (2020.11.19.)

„Ez egy elég gyors pálya” – Beszélgetés Szabó Sándorral, Az év hegyifutójával





 





Hol hallottál először a Turul Trail-ről?





Jó kérdés, szerintem a Chygától. (Horváth Ferenc „The Chyga” Hammer Nutrition követ – a Szerk.)





Februárban sikerült elcsípnem téged, pont Chygával vártam a befutókat a célban, mikor Posztós Kittivel voltál pályabejáráson. Már akkor nagyon szép időt futottál a körön, 1:41 volt a nem hivatalos időd. Meg is jegyezted, hogy ezt másfél óra alatt is tudnád teljesíteni.





Igen, vissza is mentünk, de akkor jött a Covid miatti módosítás, mindenkinek egységesen 2:59:59 lett az ideje. Már úton voltunk, amikor láttuk a kiírást, de beletörődtünk és meg is egyeztünk, hogy visszamegyünk majd még valamikor. Valószínűleg ez jövő tavasszal lesz már. Vissza fogunk térni, az biztos.





Március 29-én 1:27:46 alatt teljesítetted a Turul Trail-t, nekünk ezek elképesztő számok. Hobbifutókként egy olyan kör létrehozásán dolgoztunk, ahol kezdők is bátran rajthoz mernek állni. Hiánypótló céllal jött létre azok számára, akiknek egy 30 km-es instant még túl nagy kihívást jelentene.





Már 15 éve futok, rengeteg edzés van emögött a teljesítmény mögött, rengeteg felkészülés. Gyerekkorom óta rendszeresen sportolok. Ha valaki hasonló múlttal jön, tud ilyen időt futni.





Pedig a szülőhelyed nem is predesztinálta előre, hogy ilyen sikeres terepfutó leszel, hiszen Gyuláról származol.





Így van, ott lettem először hegyifutó országos bajnok, akkor még ott laktam, ott edzettem az utolsó évben, utána kerültem fel Budapestre és azóta itt élek, már 6 éve.





Sikeres évek állnak mögötted, te lettél a 2019-es év hegyifutója és a WRMA világkupán is a top 10-ben végeztél. Hogy alakult az idei éved?





Igen, ezt a címet talán már harmadjára kapom meg, 2016-ban és 2017-ben is én voltam. A kupasorozaton idén is terveztem indulni, de a Covid keresztbe tett, de egy sérülés miatt egyébként sem tudtam volna végig versenyezni ebben az évben. A vádlimban megszakadt egy izom, keletkezett egy folyadékömleny, ez bő másfél hónapos kihagyásra kényszerített. Ezután a térdemmel voltak problémák, de ez már jóval kezelhetőbb. Kihasználtam az alkalmat és hagytam egy kis pihenőt magamnak, mostanában kezdtem el újra futni.





Nyáron volt a hegyifutó országos bajnokság, amiről két héttel előtte értesültünk. A sérülésem miatt ezen nem tudtam indulni. Más országos bajnokság, ami érintett volna, nem volt. Külföldön jópárat megrendeztek a világkupa futamok közül, de maga a világkupa nem élt. Most mindent jövőre tartalékolok. Az egész pályafutásom során ebben az évben versenyeztem a legkevesebbet, évi 20-40 verseny helyett idén talán 10 körül járok. Ezt az évet én már le is zártam, mostantól inkább már az alapozásra és a jövő évi felkészülésre koncentrálok és reménykedek benne, hogy a jövő évet sem pandémia, sem pedig sérülés nem fogja tönkretenni.





 





Edzőként dolgozol és nyáron volt egy táborod Ausztriában, ahol Maráz Zsuzsi és Lubics Szilvi is ott volt.





Igen, az az én edzőtáborom volt, az első héten a saját embereim voltak ott, a másodikon pedig csatlakoztak ismerős futók. Egyik kollégámmal, Szabó Gáborral, aki ugye Zsuzsi és Szilvi edzője is, és a tanítványokkal edzettünk ott. A sérülésemből való felépülést követően kezdtem el ott újra futni. Nem versenyezni mentünk, hanem speciális körülmények között készülni. Dachstein lábánál voltunk, ami közel 3000m magas csúcs, így jó pár helyen hóban futottunk. Nagyon jó élmény, nagyon jó feltöltődés volt mindannyiunknak. Gyönyörű helyen voltunk, jövőre is mindenképp lesz egy ilyen tábor. Ha pedig bárkinek kell edzői segítség, akkor itt vagyok, keressenek bizalommal. (Facebook-on a Szabó Sándor – Hegyifutó oldalt keressétek – a Szerk.)





A veszélyhelyzet alatt egyre népszerűbbek lettek az instant körök. Szoktál instantozni?





Igen, nagyon jó edzésnek tartom őket, emellett pedig kihívásnak is. Ezért is jártunk nálatok először egy pályabejáráson és utána visszamentünk, hogy akkor megfutjuk rendesen. Nem is bánom annyira, hogy így alakult (A pandémia első szakaszában a módosított útvonal bevezetésekor egységesítettük a köridőket – a Szerk.), bár nagyon jó formában voltam, amikor ott voltunk, de most saját magamnak adtam fel a leckét: így nem más idejét, hanem a saját időmet kell megfutnom. Hallani sem akarok arról, hogy gyengébb időt futok, mint amit akkor futottam. Ez is oka annak, hogy miért nem most megyünk vissza: most nem tudnám ugyanazt megcsinálni, mint tavasszal.





Ha Kitti is veled tart, akkor a mostani női pályacsúcs is komoly veszélyben van.





Igen, ő most nagyon jó formában van. Lehet, hogy ha Kittié lesz az új pályacsúcs, akkor más is elmegy kipróbálni magát, mert vérszemet kapnak a lányok és jönnek majd sorban az új pályacsúcsok. Kíváncsi lennék például Tiricz Irénre, mert ő gyorslábú és ez egy elég gyors pálya – annak ellenére is, hogy főként a második felében van a szint –, jó csata lenne kettejük között.





Várunk titeket szeretettel! A következő versenyszezonra pedig további sikereket kívánunk!

>

„Ez egy elég gyors pálya” – Beszélgetés Szabó Sándorral, Az év hegyifutójával





 





Hol hallottál először a Turul Trail-ről?





Jó kérdés, szerintem a Chygától. (Horváth Ferenc „The Chyga” Hummer Nutrition követ – a Szerk.)





Februárban sikerült elcsípnem téged, pont Chygával vártam a befutókat a célban, mikor Posztós Kittivel voltál pályabejáráson. Már akkor nagyon szép időt futottál a körön, 1:41 volt a nem hivatalos időd. Meg is jegyezted, hogy ezt másfél óra alatt is tudnád teljesíteni.





Igen, vissza is mentünk, de akkor jött a Covid miatti módosítás, mindenkinek egységesen 2:59:59 lett az ideje. Már úton voltunk, amikor láttuk a kiírást, de beletörődtünk és meg is egyeztünk, hogy visszamegyünk majd még valamikor. Valószínűleg ez jövő tavasszal lesz már. Vissza fogunk térni, az biztos.





Március 29-én 1:27:46 alatt teljesítetted a Turul Trail-t, nekünk ezek elképesztő számok. Hobbifutókként egy olyan kör létrehozásán dolgoztunk, ahol kezdők is bátran rajthoz mernek állni. Hiánypótló céllal jött létre azok számára, akiknek egy 30 km-es instant még túl nagy kihívást jelentene.





Már 15 éve futok, rengeteg edzés van emögött a teljesítmény mögött, rengeteg felkészülés. Gyerekkorom óta rendszeresen sportolok. Ha valaki hasonló múlttal jön, tud ilyen időt futni.





Pedig a szülőhelyed nem is predesztinálta előre, hogy ilyen sikeres terepfutó leszel, hiszen Gyuláról származol.





Így van, ott lettem először hegyifutó országos bajnok, akkor még ott laktam, ott edzettem az utolsó évben, utána kerültem fel Budapestre és azóta itt élek, már 6 éve.





Sikeres évek állnak mögötted, te lettél a 2019-es év hegyifutója és a WRMA világkupán is a top 10-ben végeztél. Hogy alakult az idei éved?





Igen, ezt a címet talán már harmadjára kapom meg, 2016-ban és 2017-ben is én voltam. A kupasorozaton idén is terveztem indulni, de a Covid keresztbe tett, de egy sérülés miatt egyébként sem tudtam volna végig versenyezni ebben az évben. A vádlimban megszakadt egy izom, keletkezett egy folyadékömleny, ez bő másfél hónapos kihagyásra kényszerített. Ezután a térdemmel voltak problémák, de ez már jóval kezelhetőbb. Kihasználtam az alkalmat és hagytam egy kis pihenőt magamnak, mostanában kezdtem el újra futni.





Nyáron volt a hegyifutó országos bajnokság, amiről két héttel előtte értesültünk. A sérülésem miatt ezen nem tudtam indulni. Más országos bajnokság, ami érintett volna, nem volt. Külföldön jópárat megrendeztek a világkupa futamok közül, de maga a világkupa nem élt. Most mindent jövőre tartalékolok. Az egész pályafutásom során ebben az évben versenyeztem a legkevesebbet, évi 20-40 verseny helyett idén talán 10 körül járok. Ezt az évet én már le is zártam, mostantól inkább már az alapozásra és a jövő évi felkészülésre koncentrálok és reménykedek benne, hogy a jövő évet sem pandémia, sem pedig sérülés nem fogja tönkretenni.





 





Edzőként dolgozol és nyáron volt egy táborod Ausztriában, ahol Maráz Zsuzsi és Lubics Szilvi is ott volt.





Igen, az az én edzőtáborom volt, az első héten a saját embereim voltak ott, a másodikon pedig csatlakoztak ismerős futók. Egyik kollégámmal, Szabó Gáborral, aki ugye Zsuzsi és Szilvi edzője is, és a tanítványokkal edzettünk ott. A sérülésemből való felépülést követően kezdtem el ott újra futni. Nem versenyezni mentünk, hanem speciális körülmények között készülni. Dachstein lábánál voltunk, ami közel 3000m magas csúcs, így jó pár helyen hóban futottunk. Nagyon jó élmény, nagyon jó feltöltődés volt mindannyiunknak. Gyönyörű helyen voltunk, jövőre is mindenképp lesz egy ilyen tábor. Ha pedig bárkinek kell edzői segítség, akkor itt vagyok, keressenek bizalommal. (Facebook-on a Szabó Sándor – Hegyifutó oldalt keressétek – a Szerk.)





A veszélyhelyzet alatt egyre népszerűbbek lettek az instant körök. Szoktál instantozni?





Igen, nagyon jó edzésnek tartom őket, emellett pedig kihívásnak is. Ezért is jártunk nálatok először egy pályabejáráson és utána visszamentünk, hogy akkor megfutjuk rendesen. Nem is bánom annyira, hogy így alakult (A pandémia első szakaszában a módosított útvonal bevezetésekor egységesítettük a köridőket – a Szerk.), bár nagyon jó formában voltam, amikor ott voltunk, de most saját magamnak adtam fel a leckét: így nem más idejét, hanem a saját időmet kell megfutnom. Hallani sem akarok arról, hogy gyengébb időt futok, mint amit akkor futottam. Ez is oka annak, hogy miért nem most megyünk vissza: most nem tudnám ugyanazt megcsinálni, mint tavasszal.





Ha Kitti is veled tart, akkor a mostani női pályacsúcs is komoly veszélyben van.





Igen, ő most nagyon jó formában van. Lehet, hogy ha Kittié lesz az új pályacsúcs, akkor más is elmegy kipróbálni magát, mert vérszemet kapnak a lányok és jönnek majd sorban az új pályacsúcsok. Kíváncsi lennék például Tiricz Irénre, mert ő gyorslábú és ez egy elég gyors pálya – annak ellenére is, hogy főként a második felében van a szint –, jó csata lenne kettejük között.





Várunk titeket szeretettel! A következő versenyszezonra pedig további sikereket kívánunk!

>„Ez egy elég gyors pálya” – Beszélgetés Szabó Sándorral, Az év hegyifutójával





 





Hol hallottál először a Turul Trail-ről?





Jó kérdés, szerintem a Chygától. (Horváth Ferenc „The Chyga” Hammer Nutrition követ – a Szerk.)





Februárban sikerült elcsípnem téged, pont Chygával vártam a befutókat a célban, mikor Posztós Kittivel voltál pályabejáráson. Már akkor nagyon szép időt futottál a körön, 1:41 volt a nem hivatalos időd. Meg is jegyezted, hogy ezt másfél óra alatt is tudnád teljesíteni.





Igen, vissza is mentünk, de akkor jött a Covid miatti módosítás, mindenkinek egységesen 2:59:59 lett az ideje. Már úton voltunk, amikor láttuk a kiírást, de beletörődtünk és meg is egyeztünk, hogy visszamegyünk majd még valamikor. Valószínűleg ez jövő tavasszal lesz már. Vissza fogunk térni, az biztos.





Március 29-én 1:27:46 alatt teljesítetted a Turul Trail-t, nekünk ezek elképesztő számok. Hobbifutókként egy olyan kör létrehozásán dolgoztunk, ahol kezdők is bátran rajthoz mernek állni. Hiánypótló céllal jött létre azok számára, akiknek egy 30 km-es instant még túl nagy kihívást jelentene.





Már 15 éve futok, rengeteg edzés van emögött a teljesítmény mögött, rengeteg felkészülés. Gyerekkorom óta rendszeresen sportolok. Ha valaki hasonló múlttal jön, tud ilyen időt futni.





Pedig a szülőhelyed nem is predesztinálta előre, hogy ilyen sikeres terepfutó leszel, hiszen Gyuláról származol.





Így van, ott lettem először hegyifutó országos bajnok, akkor még ott laktam, ott edzettem az utolsó évben, utána kerültem fel Budapestre és azóta itt élek, már 6 éve.





Sikeres évek állnak mögötted, te lettél a 2019-es év hegyifutója és a WRMA világkupán is a top 10-ben végeztél. Hogy alakult az idei éved?





Igen, ezt a címet talán már harmadjára kapom meg, 2016-ban és 2017-ben is én voltam. A kupasorozaton idén is terveztem indulni, de a Covid keresztbe tett, de egy sérülés miatt egyébként sem tudtam volna végig versenyezni ebben az évben. A vádlimban megszakadt egy izom, keletkezett egy folyadékömleny, ez bő másfél hónapos kihagyásra kényszerített. Ezután a térdemmel voltak problémák, de ez már jóval kezelhetőbb. Kihasználtam az alkalmat és hagytam egy kis pihenőt magamnak, mostanában kezdtem el újra futni.





Nyáron volt a hegyifutó országos bajnokság, amiről két héttel előtte értesültünk. A sérülésem miatt ezen nem tudtam indulni. Más országos bajnokság, ami érintett volna, nem volt. Külföldön jópárat megrendeztek a világkupa futamok közül, de maga a világkupa nem élt. Most mindent jövőre tartalékolok. Az egész pályafutásom során ebben az évben versenyeztem a legkevesebbet, évi 20-40 verseny helyett idén talán 10 körül járok. Ezt az évet én már le is zártam, mostantól inkább már az alapozásra és a jövő évi felkészülésre koncentrálok és reménykedek benne, hogy a jövő évet sem pandémia, sem pedig sérülés nem fogja tönkretenni.





 





Edzőként dolgozol és nyáron volt egy táborod Ausztriában, ahol Maráz Zsuzsi és Lubics Szilvi is ott volt.





Igen, az az én edzőtáborom volt, az első héten a saját embereim voltak ott, a másodikon pedig csatlakoztak ismerős futók. Egyik kollégámmal, Szabó Gáborral, aki ugye Zsuzsi és Szilvi edzője is, és a tanítványokkal edzettünk ott. A sérülésemből való felépülést követően kezdtem el ott újra futni. Nem versenyezni mentünk, hanem speciális körülmények között készülni. Dachstein lábánál voltunk, ami közel 3000m magas csúcs, így jó pár helyen hóban futottunk. Nagyon jó élmény, nagyon jó feltöltődés volt mindannyiunknak. Gyönyörű helyen voltunk, jövőre is mindenképp lesz egy ilyen tábor. Ha pedig bárkinek kell edzői segítség, akkor itt vagyok, keressenek bizalommal. (Facebook-on a Szabó Sándor – Hegyifutó oldalt keressétek – a Szerk.)





A veszélyhelyzet alatt egyre népszerűbbek lettek az instant körök. Szoktál instantozni?





Igen, nagyon jó edzésnek tartom őket, emellett pedig kihívásnak is. Ezért is jártunk nálatok először egy pályabejáráson és utána visszamentünk, hogy akkor megfutjuk rendesen. Nem is bánom annyira, hogy így alakult (A pandémia első szakaszában a módosított útvonal bevezetésekor egységesítettük a köridőket – a Szerk.), bár nagyon jó formában voltam, amikor ott voltunk, de most saját magamnak adtam fel a leckét: így nem más idejét, hanem a saját időmet kell megfutnom. Hallani sem akarok arról, hogy gyengébb időt futok, mint amit akkor futottam. Ez is oka annak, hogy miért nem most megyünk vissza: most nem tudnám ugyanazt megcsinálni, mint tavasszal.





Ha Kitti is veled tart, akkor a mostani női pályacsúcs is komoly veszélyben van.





Igen, ő most nagyon jó formában van. Lehet, hogy ha Kittié lesz az új pályacsúcs, akkor más is elmegy kipróbálni magát, mert vérszemet kapnak a lányok és jönnek majd sorban az új pályacsúcsok. Kíváncsi lennék például Tiricz Irénre, mert ő gyorslábú és ez egy elég gyors pálya – annak ellenére is, hogy főként a második felében van a szint –, jó csata lenne kettejük között.





Várunk titeket szeretettel! A következő versenyszezonra pedig további sikereket kívánunk!